Civil koszorúzások március idusán

 

Március 15-én a rossz idő ellenére megtartották a civil szervezetek (Múzeumbarátok Egylete, Honvéd Hagyományőrző Egyesület, Mosonmagyaróvári Városvédő Egyesület, Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület, Széchenyi Polgári Kör) hagyományos koszorúzásaikat a magyaróvári 48-as emlékhelyeken. A szervezők úgy döntöttek, hogy teljes értékű megemlékezésre csak a magyaróvári temetőben, Soós János nemzetőr sírjánál kerül sor, ezt követően minden civil szervezet saját maga koszorúzza meg az általa gondozott emlékhelyet. Ennek ellenére mintegy 20 fő végiglátogatta az összes emlékművet. Ezért került koszorú Széchenyi István, Kossuth Lajos, Deák Ferenc és Zeyk Domokos emléktáblájára is. Az Önkormányzatot Dr. Iváncsics János alpolgármester és Bodóné Fehér Marianna jegyző képviselte.

Soós János nemzetőr sírjánál Beregszászi Balázs levéltáros mondott ünnepi beszédet. Az alábbiakban a beszédet teljes terjedelmében közöljük.


Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Emlékező Közönség!

 

Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharcra emlékezni jöttünk össze a március 15-i nemzeti ünnepünk alkalmából.

Ezen a napon „az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kezdetének, és a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napját” ünnepeljük, a magyar történelem és a történelmi tudat ápolása céljából. Nem rég óta, csak 1991 óta!

Meg kell említeni, hogy a szabadságharc leverését követően 1867-ig tilos volt bárminemű megemlékezés, ezután már lehetett, de még ekkor sem hivatalosan, csak szolidan magánemberekként. Legelőször hivatalosan nem is március 15-ét ünnepelték, hanem április 11-ét, az 1848-as áprilisi törvények szentesítésének napját, 1898-tól, az 50. évfordulótól.

A monarchiának kellett megszűnnie és Trianon után, a független önálló Magyarországnak megszületnie, hogy a magyar országgyűlés 1927-ben törvényt alkotott március 15-ről.

Nemzeti ünneppé tették, hogy „a Nemzet e nap dicső hagyományaiból merítsen hitet, erőt és reményt egy jobb kor bekövetkeztéhez”.

Március 15-én kitört Pesten a forradalom.

De fontos események történtek ezekben a napokban, Pozsonyban az országgyűlésen is, sőt!

Március 18.: a pozsonyi országgyűlés kimondta a közteherviselést, a jobbágyfelszabadítást, eltörölték a papi tizedet.

Április. 7.: V. Ferdinánd kinevezte a felelős magyar kormányt - miniszterelnök: gr. Batthyány Lajos.

Április. 11.: Ferdinánd szentesítette az áprilisi törvényeket.

Júniusban országgyűlési képviselőválasztásokat tartottak, júl. 5. Pesten megnyílt az első népképviseleti országgyűlés.

Nemzetőrséget és Honvédséget kezdtek szervezni az ország védelmére.

Soós János, kecskeméti önkéntes lovas nemzetőr sírjánál állunk, mely Magyaróvár, de már az egyesült Mosonmagyaróvár városának is az első 1848-as emlékműve.

Soós Jánosra, egy olyan emberre emlékezünk, aki kész volt életét áldozni, a MAGYAR SZABADSÁGért, ÖNKÉNT!

A sors a hősi halált Magyaróváron adta, neki.

A 23 éves, kecskeméti fiatalember a Haza hívó szavára állt a Hon védelmére, önként 1848 nyarán. Igazolt kecskeméti nemzetőr volt, aki bizonnyal részt vett már a délvidéki hadjáratban, de a szeptember 29-i pákozdi csatában már mindenkép. Az elsők között volt, akik üldözték a menekülő horvát sereget, és október 8-a estéjére Magyaróváron a Sóház utáni hídnál a horvátokat utolérve a magyar huszárok előőrsei, és kisebb ütközetet vívtak.

Az bizonyos, hogy több horvátot - 6-ot bizonyosan - levágtak, a többit megsebesítették és elfogták. Ennek a harcnak lett egyetlen magyar áldozata, egy honvéd lovas közvitéz golyó által. Másnap a magyaróvári nemzetőrök, a lakosság nagyszámú részvételével, hősnek kijáró szertartással temették el, a harcban névtelenül elesettet - de kecskeméti származásút.

A szabadságharc bukása után 12 évig nem volt szabad emlékezni, a honért haltakra.

Alkotmányos létünk 1860. októberi felderülése során, Sőtér Ágost megyei esküdt - a későbbi Múzeumalapító, gyűjtést kezdeményezett a két testvértelepülés Magyaróvár és Moson lelkes lakosai közt, Soós János síremlékének állítására. Egy bizottmányt hívtak életre, melynek tagja a magyaróvári plébános, a későbbi magyaróvári és mosoni bíró, és települési – lucsonyiak is - képviselők, iparosok is a tagjai. A mai Mosonmagyaróvárt alkotó három település, hazafias összefogása volt ez.

Az emlékmű helyszínének felmerült a Pozsonyi országút menti elvérzés helyszíne, de végül a temetőben a sírra készült az emlékmű.

Fontos kihangsúlyozni, hogy a „Monument” azaz emlékmű, Magyaróvár Város Tanácsának határozati jóváhagyásával történt.

Szerény külsővel, 141 személy adományából, 1862. április 7-én állították fel a síremlékművet.

Öt év múlva, már szabadon lehetett emlékezni a sírnál.

1948-ban az országos centenáriumi ünnepség keretében, a csata feltételezett helyszínét, - a Lenau-teret - ünnepi keretek között 48-as térre keresztelték. 1950-től, pedig utca is viseli, a szabadságharc hősének nevét.

Az emlékművet 1862-ben az akkori politikai viszonyok mellett nem lehetett ünnepélyes körülmények között felavatni.

Ezt pótoltuk a tavalyi év során, a MAGYAR HONVÉDELEM NAPJához közeli május 19-én, az emlékmű felállításának 150. évfordulója alkalmából.

1861/62-ben, országosan és megyénkben is Magyaróvár az elsők közt volt, ahol, ilyen emlékmű létesült!

Nem egy polgári élet élt ’48-as veterán honvéd sírjáról van szó!

A Soós-sír egy tényleges hősi halottat takar, aki az életét adta a Honért, szülőföldjétől távol.

Nem véletlen, hogy amikor Amerika magyarsága 1902-ben az első amerikai Kossuth szobrot állította és talapzatába magyar földet kért; Moson megye, magyaróvári, Soós János vérével áztatott földet küldött Clevelandbe.

Mosonmagyaróvár város önkormányzata 2012 májusban módosította „A város épített környezetének és zöldfelületeinek helyi védelméről” szóló 2003/38. sz. önk. rendeletet, kiegészítve védett síremlékekkel, melyek közt Soós János sírja is örök fennmaradású lett.


Honlapkészítés - Design - Programozás - Hosting