Emlékezés Táncsics Mihályra március 15-én.

 

A március 15-i civil koszorúzáson a szervezők Dr. Kocsis Sándort a Mosonmagyaróvári Városvédő Egyesület elnökét kérték fel ünnepi beszéd tartására a Deák téri Deák emléktáblánál. Sanyi Bácsi felkészült a feladatra, de az időjártás közbeszólt. A hideg miatt a résztvevők úgy döntöttek, lerövidítik a programot, így az elkészített beszéd csak egy része hangzott el. Az alábbiakban a beszéd teljes szövetét tesszük közzé, melyet a szerző bocsátott rendelkezésünkre.

 

Tisztelt Emlékezők! Hölgyeim és Uraim!

 

„Bár nem tért ki a reá váró súlyos feladat elől, Deák az egyaránt kitűnő, de gondolkozásuk szerint sokban különböző férfiakat magában foglaló 1848-i kormány ama tagjai közé tartozott, kik – mint Széchenyi is – el nem ragadtatva magukat a forradalmi láztól, világosan látták a fenyegető veszélyeket is és több aggodalommal, mint reménnyel néztek a jövő elé” (Idézet Berzeviczy A. könyvéből).


Deák Ferenc Kehidán, Pusztaszentlászlón, Zalaegerszegen, Pesten tartózkodása idején soha nem volt egyedül. Egyik alkalommal 1846 nyarán éppen Balatonfüreden tartózkodott /ahol a Tagore- sétányon elhelyezett furcsa testtartású szobra látható/, amikor felkereste Zichy Ottó gróf. A fiatal gróf 1815-ben született Molnáriban, gyermekkorát apja szentmiklósi kastélyában és Lébényben töltötte. Zichy Ottó korábban a Habsburg-hadseregben főhadnagyi rangig vitte, 11 év után leszerelt. Aktívan részt vett a Győr megyei ellenzéki politikában. 1848-ban honvéd őrnagyként kezdte újra katonai pályafutását, június 19-én a Győr és Moson megyei nemzetőrség vezetője volt, majd 1849. augusztus 25-től a komáromi erődnél ezredes és hadosztályparancsnok. Az erőd védői a szabadságharc végén teljes amnesztiát kaptak, így maradhatott a gróf szabadon. Sopronban halt meg 1880-ban.

És miért kereste fel Deák Ferencet?

1846. június derekán Győrbe érkezett Stancsics Mihály és a gróf segítségét kérte Népkönyv című kéziratának kiadásához. A gróf Sztancsicsot barátságosan fogadta, azon nyomban elolvasta a Népkönyvet. Jónak tartotta, de kijelentette, hogy Deák Ferenc nélkül nem mozdulhat a titkos megjelentetés ügyében. Ezért utaztak és keresték fel Deákot Balatonfüreden.

Deák Ferenc ugyancsak előzékenyen, egyetlen éjszaka elolvasta  a Népkönyvet, sőt az Adós fizess kéziratát is – de megjelentetésüket nem pártolta. Tapasztalt politikus, képzett jogász lévén, azonnal átláttta, mit művelne a törvény Stancsiccsal, ha könyvei megjelennének.

Azt gondolom, jogos a kérdésem: mit is tudunk mi Stancsics Mihályról? Alig többet /elnézést a többes szám használatáért!/, minthogy  röviden:1848. március 14-én délután Pesten gyűlést tartott az Ellenzéki Kör . Éjszaka Petőfi kidolgozta a pesti forradalom tervét, amiről így ír naplójában: „Az éj nagy részét ébren töltöttem feleségemmel… azon tanácskoztunk, mit kell tenni? Mert az határozottan állt előttünk, hogy tenni kell és mindjárt holnap… hátha holnapután már késő lesz!” Másnapra készen áll a Nemzeti dal, a Kiáltvány, a 12 pont. És a Landerer-nyomda elfoglalása, a Helytartótanács palotája a várban az útvonal 15- én – itt hangzik el a felszólítás: „Szabadítsuk ki Stancsics Mihályt!”

Stancsics Mihály 1799-ben született a Kisbér melletti Ácsteszéren, a falu legszélén, a szegények között is a legszegényebb családban. A 13 testvérből heten maradtak életben, a középső Mihály. Életrajzi adatait mellőzve néhány esemény 1848.március 15-ig: Hosszú gyaloglás Kolontár – Szabadszállás – Izsák – Budán iskola – Kecskemét – Nyitra – majd 1825 nyarán Pozsony – Bécs – Sopron – Fiume – Eszék – Nyitra útvonalon. Mindeközben írásaival elsősorban a munkások jogaiért szállt síkra – tisztességes jövedelmet sürgetett számukra. Pontosan megértette az 1789-es francia forradalom világtörténelmi jelentőségét. Fő eszménye a jobbágyság teljes felszabadítása volt. A jövő jogos várományosának tekintette azokat, akik képesek hasznára lenni az országnak: az értékteremtő tömegeket. A Deáknak bemutatott Népkönyvet először Lipcsében adták ki, ebben Kossuth és Batthyány is szerepet játszott. További úti célja Prága – Berlin – Párizs – Amszterdam – London. Közben újabb írásainak kiadását készítik elő, amikor Kossuth figyelmezteti:” Biztos tudomásom van arról, hogy elhatározták Stancsics uram letartóztatását. Nincs sok ideje. Menekülnie kell, órákon belül. El tehát a fővárosból!” Kossuth menekíti, közben írja a Nép szava – Isten szava című politikai kiadványát. 1847. március 4-én letartóztatják, Zágrábból hozzák haza, bilincsbe verve viszik Budára, a József laktanyába. Így érkezik el az idő: 1848. március 15-ike, amikor a Nyári Pál és Klauzál Gábor vezette tömeg a börtönhöz ért. Kiszabadították Stancsics Mihályt, aki nevét e napon Táncsicsra változtatta, mert kislánya így mondta a nevét. Táncsics „Kendtek”-nek nevezi a forradalmi bizottmányt, és így szólítja meg a Nádor-szálló erkélyéről az estig vele maradó tömeget: „Legyen csak mindenki KEND – aki nagyobb tiszteletre vágyik, az cselekedjen több jót a közért, a haza szabad és egyenlő polgáraként.”

Egy este Petőfi kereste fel és a Táncsics családnak gyűjtött 80 forintot adta át. Petőfi és Táncsics a szabadságharc egész ideje alatt többé személyesen nem is találkoztak. Április elején útjára indította a forradalom és szabadságharc idejének legharcosabb, legnépibb orgánumát, a Munkások Újságát. Hosszas huzavona után Siklós képviselője a júliusi országgyűlésen. Közben összekülönbözik írásai miatt Kossuth Lajossal.

1849. április 14-én, a trónfosztás napján, részese a debreceni országgyűlésnek és megszavazta azt. Pestre, majd Szegedre, onnan Aradra költözött, majd a világosi táborban siratta a bukást. Bujdosni kényszerült, távollétében kötél általi halálra ítélték. 8 évi bujdosás után 1857-ben az általános amnesztiával szabadult, de Pestet nem volt szabad elhagynia. Rengeteget dolgozott, de írásait nem tudta kinyomtatni.

1860. március 15-én /!!!/ letartóztatták és visszakerült abba a börtönbe, ahonnan 1848-ban kiszabadították. Az államügyész halálbüntetést kért a hatvankettedik életévét taposó vádlottra, majd 15 évi szigorított börtönbüntetésre ítélték.1867. március 12-én, amikor Ferenc József, Ausztria császára a magyar fővárosba utazott, hogy királlyá koronázzák, a határról, Királyhídáról, táviratban elrendelte a azonnali szabadon bocsátását. A kegyelmet a királynál az a gróf Andrássy Gyula eszközölte ki, akit  Táncsiccsal egy időben 1849-ben ugyancsak jelképesen felakasztottak – de a kiegyezés immár miniszterelnökké tette.


1869-ben Táncsics kiadta az Arany Trombita című saját lapot Jókai támogatásával. Az újság kezdettől fogva olyan hangot ütött meg, mint 1848-ban a Munkások Újsága. Szegényen távozik Pestről. Cegléd, Révkomárom után visszaköltözött Pestre és utcai könyvárusként próbált pénzhez jutni.

Hosszas betegeskedés után 1884, június 28-án halt meg, a Kerepesi-úti temetőben kapott örök nyughelyet. Rokon lelkű barátja, az ugyancsak mélyről felvergődött nagy tudós, Herman Ottó búcsúztatta a forradalmár írót. A Népszava a munkásság halottjának nevezte. Szülőfalujától kapta az első szobrot 1886-ban, a szülőház falán elhelyezett emléktábla előtt tisztelegtünk elmúlt évi kirándulásunk alkalmával.

Táncsics Mihály mondanivalója: Teljes jobbágyfelszabadítás; nemzeti, állami függetlenség; a Nép szava Isten szava; törvények magyarázata a tömegeknek; agrárdemokrácia-földosztás; forradalmi diktatúra; munkások részére kollektív szerződés; magyar nyelv használata.

Honlapkészítés - Design - Programozás - Hosting