Költészet napi koszorúzás

 

Április 10-én tartotta meg a Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület Költészet Napi rendezvényét az Ady e. u.- Terv u. sarkán található Ady dombormű megkoszorúzásával. Nagy Sándor elnök köszöntötte a megjelenteket. Elmondta, hogy a kulturális egyesület a 90-es évek vége óta koszorúzza meg az Ady domborművet, mely Búza Barna szobrászművész alkotása, s a Mosonmagyaróvári Városvédő Egyesület állítatott 1989. november 22-én. Köszöntötte a Margaréta Nyugdíjas Klub megjelent tagjait és dr. Baloghné Staár Katalint, az Önkormányzat Oktatási, Kulturális és Sport Bizottsága elnökét.

A műsort a Bolyai János Általános Iskola Informatikai és Közgazdasági Szakközépiskola diákjai szolgáltatták, magyar költők verseit tolmácsolták: Németh Míra 8. b., Pálmai Viktória 12. c. és Bordács Eszter 12. a. osztályos tanulók. A felkészítő tanár Feketéné Besenyei Mariann igazgató-helyettes volt.

Az ünnepi beszédet Faddi Horváth Pál lírikus, önkormányzati képviselő, a Mosoni Bizottság elnöke mondta, majd dr. Kocsis Sándor a városvédő egyesület elnöke kért szót.

A megemlékezés koszorúit a Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület és a Margaréta Nyugdíjas Klub képviselői helyezték el.

 

Az alábbiakban Faddi Horváth Pál ünnepi köszöntőjéből idézünk.

 

Tisztelt Versszerető Közönség!

Kedves Diákok! Hölgyeim és Uraim!

 

Április 11-én, a Költészet Napján évek óta összegyűlünk, hogy Ady Endre domborművének megkoszorúzásával tisztelegjünk a magyar költészet és a költők előtt. 1964 óta tartjuk számon a Költészet Napját, mely egyben az egyik legnagyobb hatású költő, József Attila születésnapja is. Az újságokat, az internetet böngészve bőséges költészet napi rendezvénykínálattal találkoztam. A magyar kultúra és benne a magyar költészet nemcsak néhány hivatásos vagy amatőr kultúrmunkás, hanem sokunk személyes ügye. Itt, a városban is több koszorúzásról, ünnepi rendezvényről tudunk.

 

Vajon a magyar költészet híveinek mindinkább összezsugorodó táborán, írókon, tudósokon, tanárokon, diákokon kívül kik fordulnak ma eligazításért, vagy vigaszért a költészethez, mondjuk József Attila vagy Ady Endre verseihez? Szerb Antal írja valahol, hogy míg a XIX. században a londoni parlamentben, ahol aligha lehetett volna képviselő az, aki nem ismerte kiválóan az angol jogrend és az angol történelem mellett az angol irodalmat is, valaki belekezdett egy Shakespeare idézetbe, aztán kissé elakadt, mire az egész képviselőház kórusban fejezte be a verssort. Vajon mikor idézték utoljára a magyar országgyűlésben József Attilát vagy Adyt? Abban bízom és reménykedem, hogy mi, akik eljöttünk erre az ünnepségre, az átlagnál gyakrabban veszünk kezünkbe verskötetet, s azt olvasgatjuk is.

 

Mi a költészet? A költészet, poézis szó görög eredetű, és az alkotni, építeni, létrehozni jelentéseket hordozza. A költészet sajátossága a tömörség, a hangzásbeli formák, a költői képek és más formaszerkezetet alkotó eszközök mondattani megjelenítése. Az írásművészet, a költészet mesterségbeli fortélyait nagyobb titok övezi, hiszen nem tanítják olyan nyilvánosan, mint más művészeti ágakéit. Ez nem mindig volt így: hosszú évszázadokon át oktattak olyan tárgyakat, amelyek az írásművészet fejlesztését szolgálták. A régi diákok külön tantárgyként tanulták a poétika, stilisztika, retorika tudományát. És tananyag volt a verstan is, sőt maga a versírás.

 

Ha a költő teremtő géniusz, akkor feladata nem meglévő szabályok helyes és találékony alkalmazásában áll, feladata nem az imitáció, hanem ellenkezőleg: a szabad szellem és képzelet alkotóerejének eredeti felhasználása. Közkeletű vélemény szerint a szabályok akadályozzák, megkötik a művészt alkotóerejének szabad érvényesítésében. Végső soron a költészet mesterségbeli fogásai a céh titkává lettek. Ugyanakkor feltűnő, hogy titkos törvénytudásukat milyen bőven kamatoztatják azok a költők is - Vörösmartytól Weörösig -, akiknek látnoki képzelete a legszabadabban szárnyal. Valami okának mégis csak kell lennie, ha költők sok ezer év óta ilyen kitartóan ragaszkodnak a magukra kényszerített kötöttségekhez? A világlíra elsöprő többsége kötött versformákban íródott, szigorú szabályok szerint.

 

Amikor az ember verset olvas, eleve és önként belehelyezkedik a művészi közlés szabályrendszerébe. Valahogy úgy – a sportból véve a példát -, ahogyan a futtballmérkőzés nézőjének ismernie kell a szabályokat, hogy élvezni tudja a játékot. Máskülönben csak rohangáló embereket lát, akik hol odaadják, hol elveszik egymástól a labdát, időnként megállnak, és az egyikük oldalról dob, néha pedig örömükben egymás nyakába ugrálnak. A játék feszültségéből, dinamikájából kétség kívül a legtájékozatlanabb néző is érzékel valamit, de hol van attól, hogy értékeljen egy szép cselt, ügyes indítást. Ugyanígy fosztja meg magát a versélménytől, aki egy költői szövegben a szavaknak csak elsődleges szótári értelmét látja (mit sem tudva például a metafórikus síkról), aki ritmusalkotó tényezőket figyelmen kívül hagyva, prózaként olvassa a költeményt.

 

Tisztelt Ünneplők!

 

A magyar költészetre méltán lehetünk büszkék, hiszen az egyetemes líra elismert része, fordítások révén sok országba eljut a magyar költői gondolat. Olyan költői nagyságokat adtunk a világnak, mint – néhányat megemlítve – Balassi Bálint, Csokonai Vitéz Mihály, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, József Attila, Babits Mihály, Márai Sándor, s még hosszan sorolhatnám. Ezek a költők is hozzájárultak ahhoz, hogy megőrizhettük magyarságunk legjellegzetesebb elemét, a magyar nyelvet. Őrizzük és ápoljuk nyelvünket, mely főleg az utóbbi évtizedekben komoly veszélyekkel, elsilányulással néz szembe. A napi szóhasználatban egyre kevesebb szót használunk. Olyan szavak, kifejezések tűnnek el a népnyelvből, melyek hozzájárultak a pontos, választékos kifejezéshez.

 

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, s kérem, helyezzük el a megemlékezés virágait.

Honlapkészítés - Design - Programozás - Hosting