Horgászok figyelmébe!

Érvénybe lépett a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló CII. törvény és végrehajtási rendelete


A CII. törvény 2013. szeptember 1-én kétharmados többséggel (sarkalatos törvény) emelkedett törvényerőre és 2014. január 1-vel hatályos, a 2013. december 29-én megjelent 133/2013 VM végrehajtási rendelettel (Vhr.) együtt (2014.01.01. – 2014.05.15.) lép életbe. A CII. törvény és a Vhr. váltotta az 1997. évi IXL. törvényt és annak végrehajtási rendeleteit.

Az új törvény és Vhr (továbbiakban az egyszerűség kedvéért ezt használom) a nálam lévő A/4 lapokból álló, 10-12-es betűméretű egységes szerkezete 81 oldal terjedelmű. Ami pedig a szöveget illeti, egyetemistáktól kölcsönzött mondással „nem éppen vízben oldódó”. Éppen ezért, meg a sok újszerűségért, a témában érdekeltek (hatóság képviselői, haltermelők, kereskedők, horgászok és választott tisztségviselők) ezekben a hetekben tanulják és értelmezik a CII-öt és a Vhr-jét.

Természetesen a horgász szervezetek és tagságuk elemi érdeke, hogy a jogok és kötelességek új rendszerét megismerjék, betartsák, tudják értelmezni, alkalmazni.

A CII. törvény alkotását sokoldalú, a civil szervezetek véleményét is kikérő egyeztetés előzte meg. Ezek egy része súlyuk és közhasznúságuk mérlegelésével részben megjelent a törvényben. Az is biztos, hogy mint minden törvény ez is az élet diktálta változásoknak ki lesz téve.

A továbbiakban elsősorban a horgászok és szervezeteiket érintő új törvényi előírásokra hívnám fel a figyelmet. Természetesen a részletekbe menő utalásokat ne várja az olvasó tőlem, mert az még a 81 oldalnál sem állna meg.

Nagyon fontos, ezt a törvényt a címében is jelzi, halgazdálkodási vízterületen a horgászat és a horgászturizmus fejlesztése elsőbbséget élvez. A halgazdálkodási jog elsősorban horgászcélú halgazdálkodásra jogosít.

Nekem nagyon tetszett volna két kitétel:

1.         horgászcélú halgazdálkodást civil horgász szervezet gyakorolhat,

2.         árbevételének több mint 50 %-át halgazdálkodásra köteles fordítani.

A törvény szerint (a IXL-ben is így volt) a hal az állami tulajdonát képezi, a horgász szabályszerű fogással veheti tulajdonba, vagy ha elpusztul a jószág. Szóval a horgász a sokszorosan megadóztatott egyéni-családi pénzéből megveszi a halat, betelepíti, őrzi, védi, gondozza megint csak saját forrásból, de csak a fogás kockázata, no meg az elhullással járó nem nagy öröm az övé?! Ehhez kapcsolódik a kormorán gyérítés témája is. Már lehet gyéríteni, de a költségeket a halgazdálkodási jog jogosultja viseli. A horgász szervezetek már 20 évvel ezelőtt jelezték ennek az invazív fajnak várható óriási kockázatát, miért nem lehet azokat a szervezeteket bevonni a költség viselésbe amelyek ezeket a földtörténeti középkortól a túlélésre szelektálódott rablókat máig védik?

A két vitára okot adó megjegyzés mellet még jócskán van pozitívum is a törvényben. Így a telepíthető fajok, a haltermelők igazolásai (származási, eü. állapot), a vízi létesítmények üzemelőire vonatkozó bejelentési kötelezettségre vonatkozó törvényi részek védik a vízterülettel bíró HE-ket.

Bármennyire is nehézkes manapság ingyenes közösségi (társadalmi) munkára mozgósítani, csak üdvözölni lehet a halőrzés törvényi szabályozását, persze ehhez a delikvensek szigorodó büntetése is kell. Részben ehhez is kapcsolódik, hogy a törvényalkotó táblázatba foglalta az őshonos fajok halgazdálkodási értékének kiszámítását. Problémásnak tartom viszont a vizsgázott társadalmi halőr „visszatartási lehetőségét”.

Fontos törekvése a törvénynek az un. „turista horgász és 90 napos/év érvényessége”. A Vhr. ezzel biztos még sokat foglalkozik majd, mert a HE-ek finoman szólva nem lelkesek maradéktalanul a 90 napért.

A horgász vezetőknek (meg az Adattárnak) nagy segítség a fogási naplók szakszerű vezetésének és leadásának törvényi szigorítása, bár itt is el kelne a Vhr. egyértelműbb szigorítása (pl. váltás helyén köteles leadni, ne február 28-ig, hanem február 10-ig).

Ezzel el is érkeztünk a horgász legfontosabb tudnivalóihoz, amelyek egy részét a Fogási Napló tartalmazza is. A halfogással kapcsolatos törvényi és Vhr. kitételek egyértelműen a halvédelmet szolgálják. Összeszámoltam, hogy a IXL. törvényhez viszonyítva 13 fajnál változtak a tilalmi idők (kettőnél maradt), a kifogható legkisebb méret 9 fajnál nőtt és csak 7 fajnál maradt a régi. A torvény a kifogott halak szenvedéseinek mérséklésére is kényszeríti a horgászt. Ugyancsak szabályozza, bővíti az őshonos fajoknál a szaporodás kíméleti idejét, de a ponty esetében a HE kérhet feloldást, horgászversenyek rendezésénél is a Megyei Kormányhivatal Földművelésügyi Igazgatóságtól (természetesen a Vadászati Halászati O. előzetes jóváhagyása kell). Ami a Fogási Naplóban egyértelműbb lehetne az a következő, csak címszavakban: mit jelent a megtartani nem kívánt hal, mi a teendő az idegen honos és invazív fajjal, ha kívülről akadva fogja a horgász? A Fogási Napló minden bizonnyal le fogja vetkőzni jelenlegi formai gyermekbetegségeit (a fogási időpontját miért kell a 4. oldalon megismételni, az 51. oldalon a CII. törvény 40.§. 3. és 5. pont helyett le kell írni, mi a teendő a horgász nem cipelheti a törvényt magával, hely lenne az 50. oldalon). Apropó a hely! Szóval a Fogási Napló szövege, táblázatai annyira miniatürizáltak, hogy a használatot nagyon megnehezítik.

Befejezésül minden CII. törvényt alkalmazónak jó tanulást, szerencsés horgász évadot kívánok!

Dr. Késmárki István

Honlapkészítés - Design - Programozás - Hosting