Erdélyben járt a Margaréta Nyugdíjas Klub

 

Mosonmagyaróvár testvérvárosa Sepsiszentgyörgy. Az elmúlt évben városunk fogadta a sepsiszentgyörgyi nyugdíjasokat. Sok közös programunk volt velük itt tartózkodásuk alatt, az általunk rendezett búcsúdélután még szorosabbá tette barátságunkat. Ennek az ismeretségnek lett a folytatása a mi idei kirándulásunk, mivel meghívtak bennünket Sepsiszentgyörgyre.

Nagy várakozással készültünk az útra, hiszen közülünk sokan csak hallomásból, TV-ből szerzett ismereteket Erdélyről. A vendéglátónk a „Sugás” Nyugdíjas Szövetség volt, vezetője Szabó Ferenc nagyon jó szervezőként gondoskodott ellátásunkról és az ott tartózkodás felejthetetlen élményeiről.

Június 23-án este indultunk, hajnalban Nagylaknál léptük át a határt. Úgy terveztük, hogy út közben a nagyobb városokat érintve kicsit elidőzünk pihenőt tartva. Aradot még a reggeli sötétben érintettük és Déván sem tudtunk megállni a szakadó eső miatt. Mindez nem vette kedvünket, mert mire Gyulafehérvárra értünk, csendesedett az eső, sőt városnézés közben el is állt. A Székesegyházban Bethlen István és a Báthoryak síremlékénél koszorút helyeztünk el. Megnéztük az ortodox templomot is, ahol éppen misét tartottak. Körbejártuk a várkertet és a várfalat, majd tovább indultunk. Következő megállóhelyünk Nagyszeben volt. Itt is a város központjában található nevezetességeket néztük meg. Ezután indultunk Sepsiszentgyörgyre.

A klub vezetője a város szélén várt bennünket, elvezetett szálláshelyünkre, a várostól kb. 3-5 km-re fekvő gyönyörű Árkosra. Innen vittek bennünket minden reggel a városba reggelizni, a napi program befejezése után vacsora, majd az egész napos élmények után elfáradva vissza a szállásra, ahol felkészültünk a következő nap eseményeire.

Első nap Szabó Ferenc klubvezető kíséretében a várossal ismerkedtünk. A Székely Nemzeti Múzeum, melyet Csereyné Zathureczky Emilia alapított, nagyon gazdag tárháza a székely nép szokásainak, életmódjának, történelmének a megismeréséhez. A református templom és temető, az ortodox templom, a Lábas ház és a város gyönyörű parkjai, köztéri szobrai elnyerték tetszésünket, miközben vezetőnk adta a magyarázatot egy-egy helyszínhez.

Következő nap Kisgyörgy Zoltán, a helyi Háromszék újság főmunkatársa kalauzolt bennünket, aki ízes mondásaival, humorral színesítve mesélt a látnivalókról, Prázsmáron az erőd tempom, Drakula vára Törcsváron, Brassóban a Főtér, Fekete templom és egyéb látnivaló sok-sok adomával megtűzdelve. Vacsora után Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere fogadta klubunk képviselőit. Büszkén mesélt a városról, a helyi gondokról és örömökről, a jelenlegi nagyberuházásról, a csatorna, ivóvíz rekonstrukcióról és ennek befejezéseként az utak felújításáról, ami jelenleg sok felfordulással jár. Mint mondta, a város lakói türelemmel viselik, mert nekik lesz szebb, jobb és még élhetőbb a városuk.

Másnap reggel utaztunk a Szent Anna tóhoz, csodaszép környezet, fenyőerdő, jó levegő és kipróbáltuk a víz jótékony hatását! Láttuk a Bálványos fürdő volt TBC szanatóriumát, Kisbacomban Benedek Elek szülőházát, Kézdivásárhelyen megkoszorúztuk Gábor Áron emlékszobrát. Érintettük Zabolát, ahol gróf Mikó Imre született, a sepsiszentgyörgyi líceum névadója. Gelencén az 1300-as évekből származó freskókat őrző templomot is megnéztük. Kovászna Körösi Csoma Sándor szülőhelye, itt is koszorúval emlékeztünk. Kovászna híres a sós-kénes savanyú vízéről, láttuk a nevezetes Pokolsár bugyogó kútját is.

A napot este a vendéglátó klub tagjaival közös vacsorán folytattuk. Meglepetésként szigetközi és moldvai táncokat mutatott be Szederinda tánccsoportunk, a Réti pipitér énekkarunk pedig népdalokat, magyar nótákat adott elő citera és köcsögduda kísérettel. Vacsora után együtt táncoltunk vendéglátóinkkal, jó hangulatban zártuk az estét.

Indulás előtt, az utolsó napon még vásárolgattunk helyi jellegű emlékeket, elköltöttük maradék lejünket, majd ebéd után elköszönve és megköszönve a szívélyes vendéglátást hazafelé vettük az irányt.

Út közben érintettük Segesvárt, buszból megnéztük Marosvásárhely főterén az ott látható nevezetességeket, Láttuk az útról a Tordai hasadékot, Kolozsváron rendezvény miatt nem tudtunk gyalogos városnézést tenni, így itt is csak buszból nézhettük meg a főtér épületeit.

Miután ránk esteledett, még a határ előtti utolsó pihenőhelyen megkóstoltuk az erdélyi specialitást, mitité-t (mics) - sertés-, juh- és marhahús keverékéből készült kolbásszerűség -, amit roston sütnek és tálalnak, nagyon finom volt.

Elpilledve a sok élménytől értünk az Ártánd határátkelőhöz, majd reggel 6 órakor szerencsésen hazaértünk. Azt gondolom, hogy mindannyiunk maradandó élményként tartja meg emlékeiben ezt a szép kirándulást.

Bognár Dezsőné klubvezető

Honlapkészítés - Design - Programozás - Hosting