Civil koszorúzás március idusán

 

Március 15-én ismét megtartották a civil szervezetek (Múzeumbarátok Köre, Honvéd Hagyományőrző Egyesület, Mosonmagyaróvári Városvédő Egyesület, Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület, Széchenyi Polgári Kör) hagyományos koszorúzásaikat a magyaróvári ’48-as emlékhelyeken.

A magyaróvári temetőben Soós János nemzetőr sírjánál Németh Alajos helytörténész mondott köszöntő szavakat. A Széchenyi emléktáblánál Moldoványi Géza, a mosonmagyaróvári Széchenyi Polgári Kör elnöke, a Kossuth emléktáblánál Major Tamás, a Kossuth Lajos Gimnázium tanára, a Deák emléktáblánál Dr. Kalmár Sándor, a Mosonmagyaróvári Városvédő Egyesület alelnöke, a várkapunál található Zeyk Domokos emléktáblánál Dr. Szalka Éva, Széchenyi István Egyetem mosonmagyaróvári karának dékánja méltatta a történelmi személy forradalomban és szabadságharcban betöltött szerepét.

A magyaróvári emlékhelyeken verset mondott Török Szabina 9.A., Oláh Fanni 9.F., Stencinger Márton 11.A., Strasser Diána 10.B. és Horváth Dominik 11.A. osztályos tanulók. Ők a Hunyadi Mátyás Szakgimnázium diákjai. Felkészítő tanár Dr. Kiss Németh Éva tanárnő volt.

A civil koszorúzáson Mosonmagyaróvár Önkormányzatát Dr. Iváncsics János alpolgármester és Fehérné dr. Bodó Marianna jegyző képviselte, akik minden emlékhelyen koszorúztak.

Délután, a Hansági Múzeum kertjében tartott ünnepi megemlékezés után sok civil szervezet helyezte el a kegyelet virágait a ’48-as emlékműnél. Műsort a Bolyai János Szakgimnázium diákjai adtak. Ünnepi beszédet Katona Csaba, a Magyar Tudományos Akadémia BTK Történettudományi Intézet történésze mondott.

A Mosonmagyaróvári Civil Szövetség 30 tagszervezete nevében helyezte el az emlékezés virágait. A koszorút Nagy Sándor elnök és Fülöp Zoltánné, a tagszervezet Egyesület a Városközpontért közhasznú szervezet elnöke kísérte ki az emlékműhöz.

 

Németh Alajos helytörténész beszéde Soós János nemzetőr sírjánál

 „A pusztulással, háborúkkal, tragédiákkal terhes magyar történelem egyik legfényesebb fejezete az 1848-49-es forradalom és szabadságharc. Március 15-én a pesti forradalom vér és áldozatok nélkül vívta ki a megfogalmazott követeléseit. Ez a békésen induló, széles nemzeti összefogáson alapuló kísérlet 1848 őszére lehetetlenné vált. Az osztrák birodalom fegyveres harcra kényszerítette az országot és az ország fegyvert ragadott. Ha nem volt reguláris hadserege, a népfelkelőkből csinált magának, ha nem volt huszársága a lovas nemzetőrség töltötte be ezt a szerepet mindaddig, míg a folyamatos délvidéki harcokban a népfelkelők honvédekké, a lovas nemzetőrök huszárokká váltak a visszaszökdöső, visszatérő reguláris huszárokkal együtt. Az egész ország fegyvert ragadott, ha nem volt szerzett magának, ha azt sem lehetett, gyártott magának és felállította, megszervezte, felszerelte, kiképezte és felfegyverezte magának azt a hadsereget, amely mindvégig állta a sarat Európa egyik legnagyobb haderejével szemben, míg egy még hatalmasabb hadsereg, az orosz cár hadereje segítségével sikerült csak letörnie. Ilyen lovas nemzetőr volt Soós János, aki az ország közepéből a délvidéki harcokban edződve Pákozdnál Jellasics haderejét megkergetve Magyaróváron 1848. október 8-án adta életét a magyar szabadságért.

Március 15-én megemlékezni, méltósággal ünnepelni szeretnénk. Ez megadatik a határon túli leszakított magyar területek magyarjainak, sokszor az életük kockázata mellett is, megadatik a vidéki városoknak, falvaknak, de Budapesten a mai napig nem adatik meg azoknak az embereknek, akik ezt a tiszteletet meg akarják adni 1848 hőseinek, mert jellegtelen, kisstílű emberek sípok osztogatásával szétzúzzák nemzeti ünnepünk méltóságát. Mi mosonmagyaróváriak Soós János lovas nemzetőr példáját követve adjuk át az ünnep jelentőségét és tiszteletét a fiataloknak.”

 


Honlapkészítés - Design - Programozás - Hosting